Harangszó február 11-én Nyomtatás
2018. február 17. szombat, 22:16

TÖRÖKBÁLINTI HARANGSZÓ

A Törökbálinti Római Katolikus Egyházközség heti hírei

2018. február 11. Évközi 6. vasárnap

„Akarom, tisztulj meg!”

Plébániánk hírei

  1. A hétköznapi szentmisék reggel 7 órakor kezdődnek, kivéve a csütörtöki napon, amikor reggel 6 órakor. A vasárnapi misék rendje: reggel ½ 8-kor, délelőtt 10 órakor és este 6 órakor.
  2. Szerdán, február 14-én kezdődik a nagyböjt. Ez a nap hamvazószerda. Ezen a napon 14 éves kortól a halálig nem szabad húst enni. 18 éves kortól 60 éves korig csak háromszor szabad enni, egyszer jóllakni és nem szabad húst enni. A szigorú böjt és a hústilalom alól fel vannak mentve a súlyos betegek, a nehéz fizikai munkát végzők, illetve a hústilalom alól azok, akik nem saját asztaluknál esznek.
  3. Nagyböjt péntekjein kötelező a hústilalom 14 éves kortól a halálig, és azt nem válthatjuk át más önmegtagadásra, imára vagy jócselekedetre, mint az év többi péntekjén. A pénteki hústilalom alól fel vannak mentve a súlyos betegek, a nehéz fizikai munkát végzők és azok, akik nem a saját asztaluknál étkeznek.
  4. Nagyböjt péntekjein a reggeli szentmisék után, valamint szerdánként este 6 órakor keresztúti ájtatosságot tartunk.
  5. Hamvazószerdán a szentmiséken hamvazkodhatunk. Akik nem tudnak ezen a napon szentmisén részt venni, azok a következő vasárnap hamvazkodhatnak.
  6. Nagyböjt idején tartózkodjunk a zajos mulatságoktól!
  7. Szombaton, február 17-én délután 4 órától szentségimádás lesz az Isteni Szeretet Közösség kápolnájában, mely után szentmise lesz.
  8. Jövő vasárnap országos gyűjtés lesz templomainkban a katolikus iskolák javára. Adományainkkal támogassuk a katolikus nevelés ügyét!

Olvasmány a Leviták könyvéből

(Lev 13,1-2.44-46)

Az Úr ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Ha egy embernek a bőrén duzzadás, kiütés, vagy fénylő folt keletkezik, bőrleprára lehet gyanakodni. Vezessék Áronhoz, a főpaphoz, vagy valamelyik fiához, a paphoz. Akkor ez az ember leprás és tisztátalan. A pap nyilvánítsa tisztátalannak, mivel leprája van. A leprás, akit a betegség megtámadott, szaggassa meg ruháját, a haját hordja kibontva, a szakállát takarja be és kiabáljon: „Tisztátalan, tisztátalan!” Ameddig a betegsége tart, addig tisztátalan, s mivel tisztátalan, lakjék elkülönülve, tartózkodjék a táboron kívül.

Szentlecke Szent Pálnak a korinthusi hívekhez írott első leveléből

(1Kor 10,31-11.1)

Testvéreim! Akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. Se zsidót, se pogányt, se az Isten egyházát ne botránkoztassátok meg, mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek. Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.

Evangélium Szent Márk könyvéből

(Mk 1,40-45)

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz, térdre borult előtte, s így kérte: „Ha akarod, megtisztíthatsz.” Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. De Jézus szigorúan ráparancsolt s elküldte, ezt mondva neki: „Vigyázz, ne szólj róla egy szót sem senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.”

Ám az, alig hogy elment, mindenfelé híresztelni és terjeszteni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett nyilvánosan be a városba, inkább távolabbi, csendesebb helyeken tartózkodott. Az emberek mégis mindenünnen jöttek hozzá.

Elmúlt a leprája és megtisztult

A mai szentmise evangéliumában egy leprás meggyógyításáról hallunk, egy olyan halódó betegről, akit ráadásul még az emberi társadalom is kirekesztett magából. A zsidó törvények értelmében a leprás betegeknek szigorúan tilos volt másokkal érintkezniük és másoknak sem volt szabad őket megérinteni. Jézus túltette magát ezen az előíráson és az emberi tilalmak ellenére megérintette és meggyógyította a kitaszított beteget.

Jézus nem taszította el magától a feléje közeledő leprást, átvitt értelemben: a bűnei miatt megbélyegzett embert. Ő mindenki számára megnyitotta Isten országának kapuját. Feléje bárki közeledhet. Nincs olyan nagy bűn, amely miatt távol kellene tartanunk magunkat Istentől és nem közeledhetnénk feléje. Jézus még azokkal a nagy bűnösökkel is barátkozott, akikre a többiek utálattal tekintettek.

Használjuk ki most az alkalmat és vizsgáljuk felül magatartásunkat a kirekesztett és megvetett bűnösökkel szemben!

Kitaszítottan

Hallottuk a törvények leprásokra vonatkozó előírásait. Ezek még Jézus idejében is szigorú tilalmakat és sorompókat jelentettek. Miattuk a társadalom kirekesztette magából a gyógyíthatatlan és fertőző leprásokat és elszigeteltségre kárhoztatta őket. „Lakjék elkülönülve, tartózkodjék a táboron kívül” – hangzott a mózesi tilalom. Afrikában a legutóbbi időkig előfordult, hogy a leprásokat száműzték a sivatagba vagy az őserdőbe. A korabeli törvények a gonosz Lélek martalékának tekintették őket, tisztátalanoknak, akik sem az istentiszteleten, sem más közösségi összejövetelen nem vehettek részt.

A leprások kitaszítása vagy visszafogadása a papokra tartozott. Ez is jelzi, hogy a vallásos színezetű egészségügyi intézkedés komoly lelki vonatkozásokkal rendelkezett. A háttér ismeretéből Márk megragadja a leprás meggyógyításának történetét és felhasználja az evangéliumi örömhír közvetítésére: Elérkezett az idők teljessége. Közel van az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban. Bibliai történetünkben bemutatja, hogy Jézus legyőzte az emberiség legfélelmetesebb csapását, a leprát, amelyet Keleten többször a „halál elsőszülött fiának” neveztek.

Akiket kerülni kell?

Nem az az elsődleges kérdés számunkra, hogy Jézus miként gyógyította meg Jézus a leprást. Számunkra ennél sokkal fontosabb: Mi az evangélista mondandója ezzel a bibliai beszámolóval? Válaszunkban a lepra átvitt értelmet nyer. Nem tekinthető csak testi betegségnek. Így használjuk azt a mindennapi beszédben is. A „leprás” kifejezést általában azokra vonatkoztatjuk, akiket nem szeretünk vagy lenézünk. Jelentheti a megvetett, jogfosztott, kisemmizett és lenézett embereket, a rabszolgákat. Hozzájuk hasonlóan szigeteljük el magunktól néha a zavarodottakat és nyomorékokat. Nem állunk szóba az emberi söpredékekkel – bármit értsünk most ez alatt. A „leprások” azok, akiket kerülünk, akikkel nem szívesen állunk szóba.

A mai evangéliumban róluk van szó. Jézus nekik tárta fel az Isten országát. Nem zárt ki belőle senkit. Hozzá bárki jöhetett, igénybe vehette segítségét. Nem irtózott senkitől. Még az undok emberektől sem. Magatartásával jelezte, hogy Isten országában nincs helye semmiféle nemi, faji vagy nemzeti hátrányos megkülönböztetésnek, sem osztálykülönbségnek. Az emberért áttörte az ószövetségi előírásokat. Ezek tilalma ellenére meggyógyította az undort keltő leprást és kiszabadította őt emberi elszigeteltségéből. Isten országában nincs helyük a szívtelen emberi sorompóknak.

Belső átalakulás kell

Magunk húzta válaszfalakkal még a keresztény közösségekben is találkozunk. Hányszor húztunk már válaszfalakat Isten nevében és bélyegeztük meg a másikat? Ilyenkor nyilván elfelejtettük, hogy Isten országában nincsenek határvonalak. Abban mindenkinek helye van. Jézus korában szigorúan tiltották a leprásokkal való érintkezést. Jézus mégis túltette magát az emberi tekinteteken. A leprások mellé állt és kijelentette: közünk van egymáshoz. Ne legyenek közöttünk válaszfalak. Testvéred akarok lenni. Nem félt, hogy ezáltal maga is tisztátalanná válik.

Jézus megéreztette a leprásokkal Isten országának közeledését és feltárta Isten országának örömhírét. Evangéliumi szakaszunkban mégis érdekes módon bocsátotta el a meggyógyított beteget: „Vigyázz, ne szólj róla egy szót sem senkinek” (Mk 1, 44). Vajon miért? Miért ne kerülhetett volna a nyilvánosság elé nemes tette? Érthetetlen. Minek titkolódzott? Jézussal kapcsolatosan a félreértések veszélye akkor éppen úgy fennállt mint napjainkban. Akkor politikai megváltót akartak csinálni belőle vagy éppen csodadoktort. Egyik se akart lenni. Nem ezért jött. Nem akart politikai megváltónak látszani, sem csodarabbinak. Ezért mondja a meggyógyított embernek: légy csendben, ne lármázz, ne kiabálj. Engedd inkább Isten üzenetét gyökeret verni bensődben. Különben gyógyulásod csak külsőség.

Jézus szava könnyen félreérthető. Nem elég csak hangosan kiabálni, hogy nekünk mindig az elnyomottak, a kisebbségek, a társadalmi károsultak és a börtönviseltek oldalán a helyünk. Hangos programokkal nem lehet megváltani a világot. Ahhoz belső átalakulás, megtérés kell. Az evangélium szellemét nem szabad erőszakosan terjeszteni. Annak a lélek világában kell gyökeret verni. Isten országa csendben növekszik. Kovászhoz hasonlóan erjeszti a világot a belső erő következtében. Nem a hangos programok, hanem a belső átalakulás az evangélium szellemében újítja meg a világot. Azok, akik megtértek és hisznek, akik megtapasztalták azt az erőt, amely mindig képes ledönteni a közöttük éktelenkedő sorompókat. A hívő emberek tanúságtétele elsődlegesen nem a nagy és színes beszédekben kell, hogy megnyilvánuljon, hanem a mindennapok apró tetteiben.

A hét napjainak üzenetei:

Február 12.

Hétfő

Jak 1,1-11

Mk 8,11-13

 

Köznap

Február 13.

Kedd

Jak 1,12-18

Mk 8,14-21

 

Köznap

Február 14.

Szerda

Joel 2,12-18       2Kor 5,20-6,2

Mt 6,1-6.16-18

 

Hamvazószerda

Február 15.

Csütörtök

MTörv 30,15-20

Lk 9,22-25

 

Köznap

Február 16.

Péntek

Iz 58,1-9a

Mt 9,22-25

 

Köznap

Február 17.

Szombat

Iz 58,9b-14

Lk 5,27-32

 

A szervita rend hét szent alapítója


A Törökbálinti Harangszót szerkeszti: Turai István.

Plébániánk internet honlapjának címe: www.tbkat.hu

Plébániánk ügyeleti ideje: hétfőtől péntekig délután 16-18 óráig.